Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam, fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

Sündisznócska (Mondóka)

Tegnap korán esteledett,
Sündisznócska ágyat vetett.

Ágyat vetett az avarba,
Kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.

Jó a meleg földi fészek,
Aludjatok kis tüskések.

Gazdag Erzsi: Esik eső

Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?

Nem csizmában,
cipőben,
Mezítláb jár
esőben.

Lábbelije ha volna,
Panaszosan így szólna:

Kiscipő,
nagy cipő,
Elkelne a jó idő!

Weöres Sándor: Arany ágon...

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

Piros alma szívem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell, sose bánnám.

Veress Miklós: Csalogató

Napraforgó,
aranytál!
Egész nyáron ragyogtál.
Ragyogtál,
forogtál:
mezők szépe te voltál.

Napraforgó,
megértél!
Pergess magot,
itt a tél.
Mag, mag, bújj elő,
Vár a rigó,
vár a cinke,
vár a madáretető.

Osváth Erzsébet: Útra kelt a nyár

Fürge lábán, lenge szárnyán
Útra kelt a nyár.

Piros arcát, arany haját
Nem láthatjuk már.

Gólyák, fecskék, fülemülék
Elkísérték messze.

Erdő, mező elszendergett,
És észre sem vette.

A kék eget, a meleget
Mind becsomagolta.

A fellegek keseregnek,
Siratják azóta.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske, szél szalad ide - oda,
reszket a galagonya magába.

Hogyha a hold rá fátylat ereszt,
lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya,
izzik a galagonya magába.