Friday, November 26, 2010

Osvát Erzsébet: Hova tűnt a ház, a tér?

Száll a köd, száll
tejfehér.
Eltűnik
a ház,
a tér,
erdő,
mező,
madarak,
a lámpákról
a kalap,
a kertből a kutyaól -
Fickó kutyánk nincs sehol!
 
De ébred a napsugár.
Hogy segítsen? Tudja már!
 
A ködhöz ér
fényes ujja,
s nicsak!
előbukkan újra:
a kertben
a kutyakuckó,
farkcsóválva
kutyánk, Fickó,
a rét,
a mező,
madarak,
a lámpákon a kalap,
a ház, a tér, az erdő...
S köd, a vén tekergő
megszökött a dombon át.
Bottal üthetik a nyomát!

Tarbay Ede: Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
 
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő. 

Friday, October 29, 2010

Weöres Sándor: Kert

Saláta-bokorka
terem a kis .udvarba.
Méz-körte, vaj-alma
terem a hegyoldalba.

Gyere tartsad kicsi sapkád,
adok érett, piros almát.
Gyere, tartsad kicsi kendőd,
adok édes, puha szőlőt.

Friday, September 17, 2010

Nemes Nagy Ágnes: Madarak

Mennyi fényes, szép madár!
Nem tudod, hogy merre száll?
Honnan jönnek?
- Nem tudom.
Merre mennek?
- Nem tudom.
Égre, földre, vízre szállnak?
Nádba bújnak?
- Nem tudom.

Mennyi fényes, szép madár!
- Isten áldjon,
kishugom.
Merre mennek,
megtudom.
Fára mászom, vízbe úszom,
nád bugáját
széthuzom.

Jaj, ne menj el, mért beszéltem,
megfázol az őszi szélben.
- Meg se fázom, meg se érzem,
merre szállnak,
megtudom,
megtudom,
és ha bírom, elmesélem.

Osvát Erzsébet: Diódáridó

Reggel diódáridó!
Harsogja a rádió.
Hírül viszi hét rigó:
- mind megérett a dió!

Kezdődik a dióverés.
Van dió - és nem is kevés!
Potyognak már,
pörögnek,
koppannak
és görögnek.
Bekerülnek
zsebbe, zsákba,
a köténybe,
a kosárba.

Hű, micsoda ricsaj támad!
Búcsút mond a diófának
a hét rigó, s elszáll messze -
és egy körtefára lelve,
vígan fütyül a dióra
meg a diódáridóra.

Csanádi Imre: Ősz-köszöntő

Szállj, szállj,
ökörnyál, -
jön az ősz,
megy a nyár.
Megy a nyár, a nevetős,
komolykodva jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.

Csanádi Imre: Eke-kísérő

Szántás, szaporodj,
friss föld, fodorodj!
Eke nyomán bő barázda,
sereg varjú bogarássza,
meg egy kis
bicegő
barázdabillegető.