Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Csanádi Imre: Tavasz ébresztő

Ébredj új tavasz,
jegtörő, sugaras,
gallyat gomolyító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madakat
víg versre tanító!

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Győry József: Locsolóvers

Feltámadás ünnepén
Örömhírrel járok én:
Olyan, mint a mi Megváltónk,
Nem járt még a föld színén.

Nagy kő fedte bár a sírt,
Asszonycsapat csendben sírt.
Megnyílt sírból égi angyal
Zengte szét a drága hírt:

Ne féljetek, higgyetek!
Örvendezzen szívetek!
Isten Fia feltámadott,
Győzött sír és gyász felett!

Hálás szívvel áldom Őt,
Ő készíti a jövőt.
Ő az élet, Ő a béke,
Fáradt szívek menedéke.

Ha eljön és feltámadunk,
Mindörökké áldjuk Őt.

Kismag vagyok...

Kismag vagyok lenn a földben,
Isten küld rám esőt bőven.
Lassan-lassan felnövekszem,
Nézd csak milyen virág lettem.

A mondókát Kamillánál olvastam.

Simkó Tibor: Erdei hangverseny

Április,
április,
rügyet nyitott a jázmin is,
csitt,
csitt,
csevegő,
csemege itt a levegő!

Fény suhog,
árny suhog,
vad-üde illatár zuhog,
cinke,
pinke,
pendülő,
süsü ma mind a bent ülő!

Záporozz,
záporos,
szipoga pityer, az ág poros,
kukac,
kakukk,
kukac,
kakukk,
kopogj a fán lyukat, ha tudsz!

Simkó Tibor: Tavaszváró

Litty-
lotty,
litty-
lotty,
fekete
sárba'
mind a
járda,
litty-
lotty,
ragad a
sárga
kis cipő.

Itt-
ott,
itt-
ott
füzike,
cinke,
fű, fa
pintye,
itt-
ott,
itt-
ott
figyeli
nincs-e
jobb idő.

Züm-
züm,
züm-
züm,
dönög a
méh a
szélbe
néha,
züm-
züm,
züm-
züm,
riad a
lomha
némaság.

Hm-
hm,
hm-
hm,
a telet
ősi
dallam
űzi,
hm-
hm,
hm-
hm,
üzen az
őszi
fürtös ág.

Dénes György: Tavaszi trilla

Remeg az erdő,
csupa rügy,
zizzen a bokor,
csupa fütty.
Tralla, trallala,
tavaszi föld hajnala.

Harmatos ágon
zöld levél,
szénfejű cinke
zeng, zenél.
Tralla, trallala,
tavaszi ég hajnala.

Ugrik a szellő,
mocorog,
hinti a bársony
harmatot.
Tralla, trallala,
tavaszi nap hajnala.

Szilágyi Domokos: Tavaszodik

Illan a, tűnik a hó,
olvad a, reccsen a jég,
itt is, amott is a friss
fű ki-kidugja fejét,
bomlik a, pattan a rügy,
égre sivít föl a fütty,
fák közt surran a szél,
s a mély-kék ég üvegén
fecskecsapat csivitél.

Gazdag Erzsi: Rügyet csalogató

Pattanj ki, rügy!
Süt a nap.
Öleld meg a
sugarat!

Tekints ki a
világra!
Hadd nevessünk
virágra!

Szabó Lőrinc: Tavasz

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"

Pósa Lajos: Tavaszkor

Itt a tavasz, itt van, itt!
Mesélek hát valamit.

Méhe mondja: „Züm, züm, züm,
teljél, teljél, kis köpüm!”

Kutya mondja: „Ham, ham, ham,
Dongó, ne bántsd a farkam!”

Macska mondja: „Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!”

Tehén mondja: „Mú, mú, mú,
szopjál, szopjál, kis borjú!”

Csikó mondja:” Nyehehe,
Kizöldellt már a here!”

Tyúk azt mondja: „Kot, kot, kot,
Ide, csirkék! Jót kaptok!”

Csirke mondja: „Csip, csip, csip,
aki fürgébb, többet csip.”

Pulyka mondja: „Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!”

Liba mondja: „Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!”

Kecske mondja: „Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!”

Kacsa mondja: „Tas, tas, tas,
Kis tavacskám csak ringass!”

Kis fürj mondja: „Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!”

Gyerek mondja: „Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!”

Vidor Miklós: Virághívogató

Ibolya, ibolya,
vén erdőknek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nékünk a tavasz
kapuját!

Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Csanádi Imre: Ficánkoló

Felleg szakadoz,
friss fű fakadoz,
bolyhos a barka -
boci, boci, tarka,
nagyot ugrik, ficánkol,
nem marasztja a jászol.